nos hát...kitisztult fejjel újra itt.meleg van, pedig itt az óceáni éghajlat miatt nem szokott ilyen hőség lenni.rátelepszik gondolataimra.
most néhány szót magamról fogok írni,hogy érthetőbb legyen a történet...fiatal magyar legény vagyok...egyszerű szülőkkel,akiktől egy életre elegendő szeretet és gondoskodás jutott drága Öcsémnek és nekem.bár mindenkinek ilyen szülei lennének...nem lenne háború a földön...vidéken nőttünk fel,ennek minden előnyével...szabad levegő,erdők,mezők,patakok ölében ismertem meg a természetet. a szél zúgását,az eső hűsítő cseppjeit.már gyermekkoromban azzal nyaggattak,hogy milyen okos gyerek vagyok...s ahogy ez lenni szokott,ahogy egyre több lett a tudásom,kezdtem ezt el is hinni magamról.a legjobb korban,10 évesen költöztünk be a legközelebbi nagyvárosba,hogy hová,azt most még hagyjuk...itt minden úgy folytatódott,ahogy abba maradt...tanulás,foci,iskola,család,barátok,st stb...ahogy az ideális gyermekkor tartani szokott.aztán ahogy a világ rendje megköveteli,új kihívások,új közösségek,új élet születik a serdülőkor bőven táplált idealizmusának talaján...
bekerültem az egyik legjobb gimibe,történelmet tanulhattam...ez érdekelt mindíg...már ekkor tudtam,hogy mindent meg akarok ismerni a világból amit lehet,hiszen csak így tudok segíteni az embereknek.azoknak az embereknek,akik számomra a világot jelentik.és minden embernek.már kisgyermekként nagy feladatokat akartam végrehajtani.születő utópiáim mind mind egy élhetőbb,szebb,békésebb,igazságosabb közösség körül rajzolódtak...és ma is hiszek ebben a küldetésben...
csupán annyi változott,hogy az elmúlt 10 évben láttam sokmindent...nagyon sok mindent,ami miatt keményebb szívvel,magányosan,rengeteg hazugság és szélhámosság után,már kicsit sem magamért teszem amit teszek...én már eljátszottam hitelességemet...de a gondolataim,és a rengeteg tapasztalatból,előadásból,könyvből,utazásból fakadó szintézisem...no annak kell legyen hitele...hisz ezt a küldetést örököltem az univerzum végtelen akaratából...s rá kellett jönnöm,hogy nem véletlenül taszítottam magam eme magányos útra...erről az útról fog szólni ez a blog...az edig megtett útról,mely bokáig süllyeszt a mocsokba,de arannyal van kikövezve...s arról az útról,melyet még meg fogok tenni...
a történetet 10 évvel ezelőttig vezetjük vissza...középiskola,legelső óra...bemutatkozás...
-sziasztok,üdv tanár úrnak...xynak hívnak,és egyszer én leszek Magyarország miniszterelnöke...
