volt egy nyár az életemben...semmihez sem fogható,igazi vágy,megégette a lelkemet,s a hegek nem akarnak gyógyulni...nem akarnak.nem is baj.az emlékezés ködfátyolának sejtelmes valója mögött a jelen képzelgő rémei vágnak utat utat a valóság szűk peremén...a magány mindent tűrő pajzsa megóv a támadásoktól...hisszük,...de az igazi baj belülről rág,s ha nem csillapítod felfal...ennie kell...enie,s a képzelet,  a valóság,.    mindent felfal,ha ha nem uralkodsz rajta,mindent felfal.

ami a mai termést illeti nulla,azaz 0 euro.van ilyen.ami a nagyobb baj,az a sör és fű mennyisége amit elfogyasztani sikerült.keresni kellen a kapcsolatot,az embereket,az érzéseket...de megvan mind az emlékezet nyűgös és érzelgős képzelt világában.mind megvan...s bár csalogató,csábos végtelen árnyékként kísérő vágy a jövő,a relytéj,az út,mely ismert s nem ismert...mely az enyém.............nem is tudom,inkább most bontok egy sört...elszívok egy cigit...valami nyugtató zene kellene...andi jár eszemben,kellemes,..szerelemes....hmmm..nem is tudom......a köd,mögé elbújok....halk sóhaj,úgyis .....úgyis szabad vagyok.......