amikor az ember egyedül marad,úgy igazán egyedül,akkor van ideje és alkalma önvizsgálatot tartani.sajnos,amikor ennek eljön az ideje,akkor már minden bizonnyal okkal történnek a dolgok.a búcsúzás nehéz.nagyon nehéz.de vajon nem elbúcsúzni,könnyebb?
van időm gondolkodni az elmúlt idők édes mámoros képein...olykor pici hegként felszakadnak, gyönyörteljes fájdalom ez,múló pillanat,amit a nap sugaraival égetett szívembe,az eső csodaként hűtötte le, s formálta a az a megfoghatatlan belső én,az akarat,s a végtelen idő hatalma...
de hiába a gondolat,hiába a vizsgáló s újító szándék,ha a tett egy barázdába vetett mag,melynek gyökere a föld alá von.......amikor az ember nem azt cselekszi ami jó,amit kellene.amiről tudja hogy nem kellene.s mégis.mindennek megvan az oka.mindenesetre mindíg megfizetjük az árát.minden tettünk újabbat generál,minden tettünk a múltra reagál,s az emberi cselekvések kusza hálója még csak most kezd körvonalazódni az éterben...
