rájöttem, hogy a szeretet nem csak öncélú,nem csak adni akaró,nem csak a legcsodálatosabb emberi érzések egyike,hanem egy létező dolog.egy erő.amely sosem alszik ki,és sosem megy veszendőbe.mindíg csodálatos dolgokat szül...
a legnagyobb isteni ajándék a szeretetet elfogadni....
és ha sikerül éreznünk azt a sugallatot,szikrát,mely a szívünkben születik,akkor már el tudjuk fogadni,hogy a szeretet mindent legyőz,mindent eltűr,s magányában is képes lámpát gyújtani a lelkünkben...
ha megismerjük magunkat,a körülmények változó viharában...a korlátokon túlra tekintve,az élet oltalmazó nagyságában,rengetegében egyesülnünk kell azzal az önmagunkkal,aki megbújva örül a pillanatoknak a belső feszültségeinkből táplálkozó álarcunk mögül,mely álarc mögül nehéz megpillantanunk a szabadság, ösztönös természet,Isten,az élet mindenhatóságának örömét...
ismejük meg önmagunkat...ismerjük vágyainkat,gondolatainkat,tehetségünket...legyünk szerelmesek......az egész világba legyünk szerelmesek...a nyíló virágra...a méhecskére,aki körülötte döngicsél...a pókra aki az udvaron szövi hálóját...az esőre,mely ajándék a földnek,s minden élőlénynek...a meleg órákra,mikor a Nap minden szeretetével varázsolja át a Földet...a hűvös szellőre,mely ilyenkor megsimogatja arcunkat, s oltalmazón frissíti fel a lelkünket...
legyünk boldogok,hogy részesei vagyunk a "világléleknek"...hogy létezünk,hogy van tudatunk,hogy van akaratunk és vannak álmaink...hogy minden nap egy ajándék,amikor új távlatok nyílhatnak meg,amikor találkozunk egymással,amikor beszélhetünk,érezhetünk,aludhatunk,érezhetünk...ajándék,Istenem,drága ajándék ez...
élnünk kell vele,s akkor olyan világot alkolhatunk,amilyet megálmodunk magunkban...
